Hétfő

A borostyánhercegnő meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ifjú hercegnő, akinek csendes szenvedély hatotta át minden tettét. Önkéntes munkát vállalt, rendszeresen látogatta az idős embereket és felolvasott a vakoknak. Ha hitt valamiben, akár a palota előtt tüntetők csoportjához is csatlakozott. Ráérő idejében kedves rózsabokrait ápolta, néha még énekelt is nekik. Nem az a fajta fenség volt, aki elvárta volna, hogy szolgák hada lesse minden kívánságát. Röviden, igazi hercegnő volt. Viselkedése azonban nem volt ínyére apjának, a királynak.

A Borostyán Hírlap egy nap cikket jelentetett meg a " különc hercegnőről". Azt írták róla, nem úgy viselkedik, ahogy az egy hercegnőhöz illik. Felelősségre vonták a királyt, hogy nem tudta megnevelni a lányát.

Mindez nagyon nyugtalanította a vagyonos Borostyán - dinasztiát. Azonnal összehívták a tanácsot. Kimondták, hogy a királynak meg kell tanítania a lányának, hogyan viselkedjen hercegnőhöz méltóan, mondták, vagy szorgalmazni fogják, hogy írjanak ki választásokat, és az a királyság végét fogja jelenteni! (Borostyánföldön törvény mondta ki, hogy a népnek joga van megválasztani a vezetőit, de erre még sosem került sor, mert a királyi család mindig is köztiszteletnek örvendett.)

A király tehát magához hívatta a lányát és felszólította, hogy egyszer s mindenkorra hagyjon fel a "szórakozásaival", mert azok ártanak a királyi családról kialakult képnek.

A hercegnő sokáig töprengett apja kérésén - olyan sokáig, hogy a család a keresésükre indult. Végül, amikor már mindenki jelen volt, a kis hercegnő megszólalt:

- Sajnálom, apám, de nem tehetem. Nem mondhatok le arról, amiről tudom, hogy helyes.

- Te ostoba! - kiabált rá a bátyja.

- Rengeteg közember vállal önkéntes munkát! - sírta el magát a húga.

- Kedvesem - szólalt meg a királynő -, felbérelhetünk embereket, akik majd elvégzik a te ... "munkádat".... neked pedig marad időd a rózsáidra.

- Az emberben nem támad fel szenvedély, csak azért, mert pénz kap érte, és azt sem lehet megfizetni, hogy az ember tudja, mi a helyes - sóhajtotta a hercegnő. - Szeretem a rózsáimat, de a népemet még jobban. Döntöttem.

A bajok híre kiszivárgott a palota falai közül. A Borostyán - dinasztia végül elérte, hogy kiírják a választásokat, hogy a nép dönthessen a vezetőiről. És a király végül elvesztette a választásokat.

Borostyánföld nemességének legnagyobb meglepetésére azonban a nép a hercegnőt választotta meg, aki annyira odaadó volt és nekik szentelte az életét. Ő pedig hű maradt a családjához, azt szerette volna, hogy az életük semmiben ne változzon és mindannyian együtt maradjanak. Nem sokra rá feleségül ment a szomszéd királyság ifjú hercegéhez - és szenvedélyes életet éltek. A szóbeszéd szerint a borostyánhercegnő jelenléte legalább annyira megigéző és elragadó volt, mint magáé a borostyáné.

Az első benyomások: Borostyánhercegnő kiáll azért, amiről tudja, hogy helyes, még akkor is, ha ezzel kiváltja mások nemtetszését. Pontosan tudja, mit kockáztat, nemcsak a maga, de a családja tekintetében is. Ez a mese az érzelmi elköteleződésről szól, amikor már nincs visszaút. A borostyánhercegnő megmutatja, bármi is történjék is, utunkon az Univerzum vár ránk.

Fogalmazd meg szándékaidat erre a hétre! Mit vagy hajlandó kockára tenni? Ha attól félünk, hogy mindent elveszíthetünk, a szenvedélyünk nem elég erős. Ma idézd fel azokat a tetteidet, amelyekről pontosan tudtad, hogy a következményektől függetlenül meg kell tenned. Figyeld meg az ehhez kapcsolódó érzéseidet! Tudatosítsd magadban, hogy akár szüntelenül félelemben élsz, akár egyszer éled át a félelmet, az érzéseidtől függetlenül továbbra is képes vagy megteremteni mindazt, ami számodra fontos.