Hétfő

A limonádé meséje

Tegnap visszagondoltam életem elmúlt hatvannyolc évére. Mostanában nem sűrűn fordul elő velem, mert többnyire nagyon elfoglalt vagyok. Greggel, az unokámmal ültünk a verandán és a veteményest néztük, ahol egész nap palántáztunk. Már meg sem tudtunk volna mozdulni. Tetszik a gondolat, hogy a kemény munkában a fiatal ugyanúgy elfárad, mint az öreg.

Limonádét szürcsölgettünk, hűs volt és üdítő, szinte már el is felejtettem, milyen jól is tud esni.

- Mi az, nagypapa, mi olyan mulatságos? - kérdezte Greg.

Ránéztem a fiúra. Azt hiszem, azon mosolyogtam, milyen kifürkészhetetlen tud lenni az élet. Ha a Jóisten meghallgatta volna a kérésemet, Greg most nem létezne.

Fiatalkoromban mindennél jobban szerettem volna elmenni innen. A nagyvárosba vágytam, hogy valóra válthassam álmaimat. Misszionárius akartam lenni, békét hozni a földre és mutatni az utat másoknak.

Amikor már minden készen állt az utazásra és indulni akartam, lerobbant az autóm. Így hát maradtam. Mire sikerült megjavítanom, megáradt a folyó és elöntötte a vidéket. Imádkoztam, hogy vonuljon el az ár és így is történt. Hatalmas pusztítást hagyott azonban maga után, így hát nem mehettem, mert a családomnak szüksége volt a segítségemre.

Imádkoztam Jóistenhez, hogy rendezzen el mindent és indulhassak végre - és Ő meg is tett. Anyám sorsoláson nyert egy új bőröndöt és ezt jelnek tekintettük. Becsomagoltam, azzal az eltökélt szándékkal, hogy másnap reggel útnak indulok.

Aznap éjjel apám jött oda hozzám. Beszélgettünk. Tulajdonképpen ez volt az életünk során az egyetlen igazi beszélgetés. Azt mondta, arra figyeljek, hogy Istennek mi a szándéka velem, ne pedig arra, én mit szeretnék. Ha meghallgatom az iránymutatást, sosem leszek elégedetlen azzal, amerre végül vezetnek.

Még mindig látom magam előtt, amikor megállt az ajtóban. Az utolsó szavai ezek voltak hozzám: " Szeretlek, fiam. " Még aznap éjjel meghalt álmában.

Másnap reggel csendben kicsomagoltam. A fekete öltönyöm ott hevert a bőrönd alján. A temetés után az egész családom azt kérdezgette, mikor indulok. Anyám, az áldott lélek, kihívott a konyhába és kérlelt, hogy menjek. Apám is azt akarta volna, hogy elutazzam, mondta.

Elmosolyodtam, ahogy most is, amikor Greggel beszélgettem. Tudtam, hogy aznap éjjel az égiektől kaptam útmutatást. Megértettem, hogy nem az a dolgom, hogy olyan népeket tanítsak, akik már amúgy is a saját útjukat járják.

Hogy voltak - e nehéz időszakok az életemben? Hát persze, de kinek nem? De soha nem bántam, hogy végül így alakult az életem.

- Nagypapa, minden rendben van?

- Igen, Greg, jól vagyok - feleltem.

- Nem mondtad el, miért mosolyogtál.

- Csak jólesik a lemenő nap fénye.

- Finom ez a limonádé, ugye, nagypapa?

- Igen, fiam. Nagyon finom.

Az első benyomások: Ami megjelenik az életünkben, az azt tükrözi, akik vagyunk, nem azt, amit kérünk. Ha vezetnek minket, az azt jelenti, hogy megéljük a legfontosabb igazságot, mert az élet nem velünk történik, hanem rajtunk keresztül. Ez a mese emlékeztet rá, hogy csendesítsük le az elménket és engedjük, hogy az élet ránk találjon.

Fogalmazd meg szándékaidat erre a hétre! Mennyire változna meg az életed, ha képes lennél bármelyik pillanatban a derűs nyugalom állapotába kerülni? Most az a legfontosabb, hogy  megbocsátással és megértéssel szemlélhessük, hogy mindvégig vezettek utunkon. Ezen a héten szánj időt arra, hogy nyugodtan végiggondold a helyzetedet és engedd meg magadnak, hogy a gondolataid a legmagasabb érdekeidet szolgálják. Csak a legjobbakat gondold magadról.