Hétfő

A kanárisárga meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kanári, akit, hát Kanárinak hívtak. Egészen aprócska volt, de annál büszkébb. Ragyogó sárga színű volt és kimondta, ami csak a szívén feküdt. Beszélt mindenkihez, aki meghallgatta.

Sokszor csipogott a forgatókönyvről, ami a fejében járt. Kanári imádott akciófilmeket nézni a gazdájával,  Robinsonnéval, aki egykoron híres színésznő volt. Annyi filmben szerepelt, hogy már ő maga sem számolta. Ezer ember között azonnal feltűnt az alakja.

Kanári tudta, hogy rokon lelkek, mert hozzá hasonlóan Robinsonnénak sem kellett megszólalnia sem ahhoz, hogy sztár legyen. Amikor filmet néztek, mindig szólt ugyan, amikor az ő jelenete következett, de a kismadár persze segítség nélkül is azonnal felismerte őt. Robinsonné Kanárit a kis hősének nevezte, a kismadár pedig cserébe gyakran emlegette a filmet, amelyet neki írt. Remekül kiegészítették egymást. Amikor vendégek jöttek hozzájuk, Robinsonné megengedte Kanárinak, hogy szórakoztassa a barátait a forgatókönyvvel, amelyen dolgozott éppen. Órákon át dőlt belőle a szó, töviről hegyire elmesélte a cselekményt és a szereplők minden tulajdonságát.

A film egy kanáriról szólt, aki megmentette a világot és ember barátnőjét, aki meglátta a nagyszerűségét és lehetővé tette számára, hogy ragyoghasson.

Így telt életük sok - sok éven át, amikor egy nap Robinsonné lánya pénzt adott Kanárinak, hogy vegyen egy számítógépet. Olyannyira meg volt győződve a tehetségéről, hogy úgy határozott, a kismadárnak szüksége van a megfelelő felszerelésre, hogy rögzíthesse ezt a csodálatos történetet. Az anyjának is adott pénzt, hogy vegyen fel valakit, aki Kanárival együtt dolgozhatna a forgatókönyvön.

Kanári forgatókönyve azonban, ahogy az már annyiszor előfordult, valójában sajnos nem létezett. Ráadásul, amikor Robinsonné és Kanári mindent megkaptak, amire a filmhez szükségük lehetett, fogták a pénzt és világ körüli útra indultak.

Azzal töltötték a napjaikat, hogy utastársaikat szórakoztatták a forgatókönyv részleteivel, amelyen éppen dolgoztak. Egyszer egyikük - egy forgatókönyvíró - felajánlotta, hogy segít nekik befejezni a történetet. Robinsonnét és Kanárit azonban mélyen megbántotta ez a javaslat, ami azt jelentette volna, hogy fel kell adniuk az alkotás örömét és irányítást. Erről pedig szó sem lehetett. Ez az ő történetük volt. És az is maradt. A történetük - amely sosem vált valóra.

Az első benyomások: Ennek a mesének a kapcsán a kimondott szó erejére ébredhetünk rá. Képes vagy meglátni, hogy mi rejlik a szavaid mögött - kérés vagy ajánlat?

Fogalmazd meg a szándékaidat erre a hétre! Ha valamit túlságosa sokszor végigpörgetsz a fejedben, az szellemileg kimerít, és ha túl sokat emlegeted a történetedet, azzal elveszted mások érdeklődését.

Ezen a héten határozd el, hogy tudatosítod magadban, a gondolkodás mi módon merít ki téged. Add meg magadnak a lehetőséget, hogy észrevedd, milyen gondolatokon jár újra és újra az eszed, amelyek kizsigerelik az energiádat.