Hétfő

A bronzistenség meséje

Élt egyszer egy bronzfiú, akit Darnelnek hívtak. Még kicsi volt, amikor az apja meghalt, és akkor ő lett a férfi a családban. Darnel érzékeny volt és gondoskodó, de ahogy nőtt, erősnek és bátornak kellett lennie a körülötte élőkért. Fejlődése fogékony éveiben a családjának szüksége volt rá, hogy mellettük legyen. Titokban élvezte a tőlük kapott tiszteletet, és sütkérezett a hatalmában, amely a családban betöltött helyzetéből fakadt. Egy nap találkozott a bronzlánnyal, Kerryvel. Szerelem volt első látásra, tudta,hogy számára a lány az igazi. Kerry felnézett rá, akárcsak a családja, ő pedig erős volt a kedvéért. Kisvártatva összeházasodtak.

Amikor első gyerekük, Evan megszületett, Darnel gondoskodott Kerryről és a babáról. szerette a fiát, szerette volna megadni neki a gyermekkor szabadságát, amelyet tőle megtagadott az élet. Váratlanul azonban Darnel elvesztette a megélhetését. Úgy érezte, a világa darabokra hullik.

Az anyjához fordult segítségért, őt azonban túlságosan lekötötték a saját gondjai. A húgai sem segítettek.

- Megoldod - mondogatták neki. - Egyszerre csak egy feladattal foglalkozz. Tedd meg másokért, hogy visszaszerzed az önbecsülésedet. Te mindig azt mondtad nekünk...

Kerry újra áldott állapotba került. Teljesen elborították a mindennapi élet ügyes - bajos dolgai, és nem maradt ereje arra, hogy még Darnelt is meghallgassa. Darnelnek azonban szüksége lett volna valakire, aki megérti. Akárkire. Sétálni indult, hogy kitisztítsa a fejét. A parkban megállt, és csak nézte az önfeledten játszó gyerekeket. A húgai sokszor játszottak ugyanitt, ő azonban sohase. Túl sok volt a tennivalója.

Darnel elbújt egy fa mögé és elsírta magát. Még sosem ült le a parkban a fűre! Igyekezett visszatartani a könnyeit, de azok egyre csak patakoztak, nem akartak elállni. Nemsokára úgy zokogott, mint egy kisgyerek, és az emberek megbámulták. Akárhogy próbált, képtelen volt megnyugodni, és ez megrémítette. Ez a gyerek túlságosan is hangos volt, és Darnel ellökte magától az aprócska lelket. Képtelen volt végigcsinálni. Lehunyta a szemét, és mély álomba merült - az életnek nevezett álomba.

Sok évvel később nagyapaként ébredt fel. Ekkor találkozott két felnőtt fiával - akiket felnevelt, de sosem ismert.

Egyik este a család társasjátékot játszott, amikor Evan fia, Hayven lelökte a táblát. Mindenki nevezett. Mindenki, Darnelt kivéve. Ő úgy gondolta, Hayven ostoba és ügyetlen. Kerry emlékeztette rá a férjét, hogy a kicsi Hayven még csak három éves.

Darnel figyelte a kisfiút, amint nagyapja haragjától tartva elbújt a nagyanyja mögé. Felismerte a benne élő kisfiút, aki ugyanígy bujkált az elmúlt sok - sok év alatt. Lehajtott fejjel odalépett a fiához. Mélységesen sajnálta, ami történt. Evan szembenézett az apjával. Darnelt elöntötte a szeretet, amelyet sosem tudott kimutatni a fia felé. Átölelték egymást, és Hayven is odabújt hozzájuk.

Halála előtt Darnel megértette, hogy a parkban töltött nap változtatta meg az életét. Egész életében egyetlen gyerekről sem vett tudomást, beleértve a benne élő gyermeket is. Amikor elhagyta a földi létet, megállt a parkban, hogy magával vigye a kisfiút, aki azóta is ott gubbasztott a fa mögött. A kisfiú azóta ott várt rá. Darnel ezúttal megfogta az aprócska kezet és együtt elsétáltak a felhőkbe.

Az első benyomások: Nem tesznek boldoggá az életkörülményeid? Most, hogy már ismered a mesét, gondold végig, hogy ez a te döntésed - e. A saját döntéseinkért felelősséggel tartozunk. Mindent meg tudunk változtatni!

Fogalmazd meg a szándékaidat erre a hétre! Ez a mese arra emlékeztet, hogy a felelősségünk hűek lenni önmagunkhoz. Ezen a héten vizsgáld meg, kit tartasz felelősnek ezért, amilyen emberré váltál. Nem a mások hibája, ha azt üzened nekik,hogy támaszkodhatnak rád és ők ezt meg is teszik. Légy őszinte magadhoz! Ne feledd, valójában csak saját magunk elől rejtőzködünk!