Hétfő
Pink meséje Pinktonból
Pink erős és önfejű fiatalember volt. Az anyja sokszor mondogatta neki, hogy a nagyapjára ütött ( a nevét is róla kapta), ő alapította Pinktont.
Pink számára könnyű volt az élet. Egy nap találkozott Petúniával, a gyönyörű virággal, aki a közeli Pinkertonból, Pinkton külvárosából származott. Attól a pillanattól, hogy Pink meglátta őt, minden idejét vele akarta tölteni. Fáradhatatlanul üldözte szíve vágyát, végül a szerelem fellángolt köztük.
Az idő múlásával azonban a kapcsolat túl egyszerű volt már Pink számára. Nyughatatlan lett. Hiába ígérte meg, nem hívta már Petúniát, mondván, túlságosan elfoglalt. Egyre kevesebb időt töltöttek már együtt.
Petúnia szerelmesen várt rá. Végül azonban belefáradt a várakozásba és elhagyta.
Pink megdöbbent és bűntudat gyötörte. Tudta, hogy hibázott. Hónapokon át igyekezett visszaszerezni őt, a rózsaszín minden színében pompázott, de minden hatástalan maradt. Petúnia számára vége volt.
Pink egy nap megtudta, hogy Petúnia elköltözött. Nem tudott a nyomára bukkanni és sokáig fájt utána a szíve.
Idővel meggyógyult. Évekkel később újra látta Petúniát. Összefutottak az utcán, nem sokkal azután, hogy Petúnia visszaköltözött a környékre. Pink boldog volt és a legszebb rózsaszín árnyalatában ragyogott. Petúnia iránt érzett érzései semmit sem változtak. Meghívta őt vacsorára és újra randevúzni kezdtek.
Petúnia szebb volt, mint valaha. Pink nagyon ügyelt a viselkedésére - be akarta bizonyítani Petúniának, hogy megváltozott. Megtette mindazt, ami korábban hiányzott Petúniának. De az volt az érzése, hogy Petúnia más lett. sokszor előfordult, hogy nem hívta vissza. Pink nem értette.
Miért bánik így vele? Miért nem törődik már vele? Nem is volt kérdés, hogy Pink kedvesebb hozzá, mint azelőtt. Pink teljesen összezavarodott. A hatalmas Égistenség bölcsességére volt szüksége.
Két nap, két éjszakán át gyalogolt, amíg felért Pinkton - fok csúcsára. Sokáig csendben ült, mígnem az Égistenség megszólította.
- Mi a baj, Pink?
- Petúnia kezdi felfedni, milyen is valójában, és pedig nem akarom látni ezt az arcát - sóhajtotta Pink.
- Talán az a feladata az életedben, hogy önmagad felfedezésére ösztönözzön téged - felelte az Égistenség.
- Azt akarom, hogy úgy szeressen, ahogy azelőtt.
- Akkor azt akarod, hogy más legyen, mint aki valójában - válaszolta az Égistenség.
_ Te megváltoztál. Ő nem. Ő nem tud befogadni ennyi szeretetet. Amikor távol voltál,azt el tudta fogadni, mert csak ennyit tudott feldolgozni. Most, hogy jelen vagy, neki kell eltávolodnia.
Pink megértette.
- Most már értem. És ha csak kevesebb szeretetet adhatnék, az engem tenne boldogtalanná.
- Pontosan - folytatta az Égistenség. - Itt az ideje, hogy megbocsásd magadnak a múltadat és azt, hogy nem értetted és továbblépj. Meglesz a jutalma az önmagadon elvégzett munkádnak. Építs erre és kezdd el élni az életed.
Pink bölcsebben hagyta el Pinkton - fokot. Elengedte Petúniát és megismerkedésük óta először szabadnak érezte magát.
Az első benyomások: Ez a mese a személyes növekedésről szól. A fejlődésünk része, hogy bizonyos embereket, helyeket, dolgokat magunk mögött hagyjunk. A szeretet elvesztésétől való félelmedben képes lennél lemondani a fejlődésről? Ha igen, milyen áron?
Fogalmazd meg szándékaidat erre a hétre! Igyekszel visszaszerezni valamit, ami már nem működik? Talán itt az ideje, hogy új vizekre evezz! Őszintén bevallod magadnak, hogy valójában mit is szeretnél jelenlegi körülményeidtől? Tűzd ki célul, hogy arra törekszel, amire valójában vágysz!