Hétfő

Borongós november meséje

Ma ünnepeltünk.

Ma, ezen a bánattal teli napon, ünnepeltünk.

Az ünnepet elterveztük;

A kisgyerek tudta, hogy megünnepeljük a születésnapját.

Honnan is tudhatta volna, hogy a telefonon és az újságban,

Ezen a napon, amelyik oly sokat jelent neki,

Egy másik hír is érkezik azoknak, akik megszervezték számára az ünnepet?

Nem tudhatta, és mi sem tudhattuk.

A születésnapos kisgyermeknek nem okozhattunk csalódást.

A hír rövid volt; egy jó ember eltávozott közülünk.

Felszárítottuk a könnyeinket, megtöröltük a szemünket.

Készültünk az ünnepre.

Hogyan is mondhatnánk el a kisgyereknek, hogy a szívünk nem vidám,

Hogy a gondolatainkat a szomorúság járja át?

Ezt nem tehettük.

Eljátszottuk a szerepeinket: a születésnapos kisgyermek boldog volt.

Az ünnep véget ért. A nap véget ért.

Mi lepihentünk, de az egész napunkat meghatározó gondolat továbbra is ott motoszkált bennünk.

A születésnapos kisgyermek ideje lejárt.

A barátunk pedig joggal követelte magának

A nap utolsó óráját.

Drága barátunk, a te napod a születésnapos kisgyermek napjába burkolózott.

Az ünnepbe.

És még ha a vidámság uralkodott is ma az otthonunkban,

A bánat is jelen volt, amelyet a kisgyermek nem láthatott.

Te tudtad, hogy ott van bennünk a bánat.

Isten áldjon, eltávozott barátunk.

Isten áldjon, e napon született kisgyermek!

Az első benyomások: A verset áthatja a keserédes érzés, amikor végigcsináljuk a boldog alkalmakat annak ellenére, hogy a napot tragédia árnyékolja be. A mese mindannyiunk számára jól ismert érzésről szól, amikor az örömteli hangulatba szomorúság vegyül.

Fogalmazd meg a szándékaidat erre a hétre! A mese erőteljes üzenete az az érzés, amelyhez mindannyian tudunk kötődni, még ha a körülmények éppen nem is jellemzőek az életünkre. Ezen a héten azt vizsgálhatjuk meg, mennyire világosan és egyértelműen fejezzük ki magunkat. Határozd el, hogy megfigyeled, mikor érti meg a külvilág, amit mondani szeretnél és mikor nem.