Hétfő
Kelly, a zöld sárkány meséje
Kelly, a zöld sárkány gyomra hangosan kordult. Tél volt, odakint a barlangon kívül hó borította a tájat. A lába előtt egy szem makk hevert. A zöld makk volt az, a környék legnagyobb makkja, Kellynek azonban a fél fogára sem lett volna elég. És szinte az orrában érezte az anyja különleges makk - kásájának az illatát. Kellynek hiányzott a családja és a barátai. És az otthona, a napsütötte déli tájak, ahol a sárkányok vigyáztak egymásra, nem úgy, mint az állatok errefelé. Kelly felsóhajtott - talán eljött az ideje, hogy hazatérjen.
A völgyben a mókus igyekezett meghúzni magát az odújában, hogy valahogy átvészelje a hosszúnak ígérkező telet. Épp a függönyöket igazgatta, amikor kinézett az ablakon és egy akkora makkot pillantott meg, amekkorát még sohasem látott. Kiszaladt az odúból és látta, hogy Kelly, a zöld sárkány az és a farka végén egyensúlyozza a makkot.
A mókus úgy érezte, egyszerűen muszáj megszereznie a makkot. Egy ekkora makkal könnyűszerrel megnyerhetné az erdő éves makkversenyét. Ránézett arra a kis kupac makkra, amelyet télire gyűjtött össze magának. De most nem a túlélésről van szó... hanem a hírnévről.
Fogott egy kosarat és félig megtöltötte kaviccsal és faággal. Aztán egy marék makkot gondosan elrendezett a tetején, hogy úgy tűnjön, a kosár makkal van tele. Most már csak meg kellett találnia Kellyt. Biztos volt benne, hogy rá tudja venni a sárkányt, hogy elcserélje a nagy makkot a látszólag teli kosár makkra. A mókus büszke volt rá, hogy milyen agyfúrt.
Kellyt teljesen kimerítette az éhség. Meg kellett állnia, hogy pihenjen. A zöld makk nagyon csábító volt, de tudta, ha megeszi most, később még éhesebb lesz. Leült egy fatuskóra és már épp elbóbiskolt volna, amikor előtte termett a mókus egy nagy kosár makkal a kezében. Elővette a mézes - mázos modorát - ahogy a mókus is.
- Milyen barátságos mosolyod van - kezdte a mókus és letette a kosarat, hogy a sárkány jól láthassa a nagy halom makkot.
- Ez kedves tőled - felelte Kelly. Közben le sem vette a szemét a kosárról.
- Micsoda hatalmas makkod van - mondta a mókus és mintegy mellékesen elrendezgette a makkot a kosárban.
- Valóban úgy gondolod? - csodálkozott a sárkány, azzal a mókus elé gurította a zöld makkot. A gyomra hangosabban korgott, mint valaha. - szeretnéd?
- Ó, nem hiszem...
- Dehogynem, szívesen neked adom - biztosította Kelly.
Amint a mókus a hatalmas makk után nyúlt, Kelly észrevétlenül felemelte a kosarat és eltüntette szem elől. A mókus annyira izgatott volt, hogy el is felejtette felajánlani a kosarat a sárkánynak, de még azt is, hogy volt egyáltalán kosara. Köszönetet mondott Kellynek, azzal gyorsan elgurította a makkot.
Kelly érezte a kosár súlyát és a gyomra már most hálás volt neki. Megvárta, amíg a mókus már messze jár és kiborította a kosár tartalmát. A sárkány felordított, a hangját még az erdő másik végében is hallani lehetett. Éhes volt és becsapták. Fogta a néhány apró makkszemet és folytatta hosszú útját dél felé.
A mókust kizárták a makkversenyből, mert nem tudta bizonyítani, melyik fáról származik a makk. És hogy a zöld makkal mi lett? Bárki megtekintheti a Mókusmúzeumban, de ez már egy másik történet.
Az első benyomások: Mindkét szereplő a mesében csak a saját igényeivel van elfoglalva. A vágyuk felmentést ad számukra a tisztesség alól. Jól látható, hogyan csapják be a másikat és hogyan építenek mindketten a másik hiúságára.
Fogalmazd meg a szándékaidat erre a hétre: Előfordult már veled, hogy amikor valaki becsapott sokkal jobban haragudtál saját magadra, mint a másikra, amiért hagytad, hogy rászedjen? Amikor mások kihasználják a hiúságunkat, sokszor esünk áldozatul a saját illúziónknak.
Ezen a héten tűzd ki célul, hogy megfigyeled, amikor beszél hozzád valaki, a szívedhez szól - vagy az egódhoz.