Hétfő
Makulátlan Málna meséje
Málna csak úgy sugárzik, arcfestékre sincs szüksége, hogy hangsúlyozza kifinomult vonásait, ő ennek ellenére festi magát. Mindig tökéletességre törekszik. Mindig szebbnél szebb szépítőszerekkel cicomázza fel magát.
Málna egyedül van, sokan tartanak tőle. Csak egy aprócska gyümölcs, nem is lenne képes testileg bántani másokat. Sokan vonzódnak hozz, de amint a közelébe kerülnek, visszarettennek tőle. Vajon miért?
Málna úgy érzi, mindig ki kell mondania a "fájdalmas igazságot". Őszintesége mindig akkor üt be, amikor a legkevésbé számítanak rá. Épp a múlt héten mondta Narancs asszonynak: "Ez a hajszín egyszerűen hihetetlen.", és a Sárgadinnyééknek, hogy "Kövér a gyereketek." Szíve mélyéig meg van győződve róla, hogy az igazság kimondásával segít másoknak.
Sokszor mondták neki, hogy milyen szigorúan bánik az emberekkel. Ő azonban tiltakozik: " De ha nem mondom el, hogy pontosan hogyan érzek, akkor hazudok. Én pedig nem szoktam hazudni."
Legjobb barátja, Bodza sokszor mondta már neki, hogy az igaz ugyan, hogy nem hazudik, de magányos, mert senki nem akarja, hogy megbántsa őt az "igazsággal".
Málna egy nap meglátogatta Bodzát. Sokáig csevegtek jelentéktelen témákról, míg végül Málna kibökte fájdalmas kérdését:
- Hogyan érhetném el hogy a többi bogyó szóba álljon velem? - kérdezte lassan.
- Sosem hittem volna, hogy téged ilyesmi érdekel- válaszolta Bodza.
- Persze, hogy érdekel! - húzta ki magát Málna.
- Folyton a csiricsáré ruháidat fitogtatod és úgy páváskodsz, mintha te lennél a legérettebb gyümölcs a városban! - felelte Bodza - És soha nincs egy jó szavad sem senkihez!
- Én nem páváskodom! Én csak adok magamra és azok a bogyók egyszerűen csak irigyek rám!
- Menj innen! - Azzal hátat fordított neki. - Meg sem hallod, amit mondok.
- De igenis, hallom! - makacskodott Málna.
- Nem, nem hallod. Neked csak az a fontos, hogy neked igazad legyen. És őszintén szólva nem vagy valami kedves.
Málna könnyeivel küszködött.
- Mi köze a kedvességnek ahhoz, hogy az emberek szeretnek?
- Nagyon is sok - sóhajtotta Bodza. - Feladom. Még mindig nem érted.
Málna képtelen volt tovább visszafojtani fájdalmát és elsírta magát.
- Magányos vagy - mondta Bodza.
Málnának csak egy bólintásra futotta erejéből.
- Furcsa, hogy te, akinek ilyen fontos a szépség, ennyire nem látod meg a jót másokban.
- Magasra kell tennem a mércét...
- Ki miatt?- kérdezett vissza Bodza.
Málna sminkje patakokban folyt az arcán. Bodza nyakába borult és köszönetet mondott neki. Bodza megdöbbent az érzéseknek ilyetén áradatán. Málna hazasétált és észre sem vette szomszédi bámuló tekintetét. Életében először az igazi Málna nem bujkált többé.
- Jól van, kedves? - lépett hozzá Szederné.
- Igen, Szeder asszony, köszönöm, hogy megkérdezte - mosolygott rá. És továbbment anélkül, hogy szóvá tette volna a szakadást Szederné ruháján. Ettől a naptól kezdve Málna az egyediséget kereste a gyümölcsökben, nem pedig a sebeiket.
Az első benyomások: Most éppen mi a történeted? A történet sokszor csak kifogás. Ha védekezel, az azt jelenti, hogy megtámadtak. Ha valami nem működik, lásd meg. Lépj hátra párat! Legalább már látod. Ha szeretnél megszabadulni a történetedtől, valld be, hogy neked is szereped van benne.
Fogalmazd meg szándékaidat erre a hétre! Ha feladod azt az igényedet, hogy elbűvölj, lenyűgözz másokat, azzal megtetted az első lépést a belső békéd felé. Ezen a héten az legyen a célod, hogy nem védekezel, nem magyarázkodsz és nem ócsárolsz senkit sem. Ebbe beleértve saját magadat is. Milyen lenne az életed kifogások nélkül? Mi lenne, ha egyszerűen elismernéd a valóságot?
Ide írhatsz...