Hétfő

Ibolyaszínű Irisz meséje

Írisz otthon feküdt az ágyában és abban reménykedett, hogy ez a szörnyű reményvesztettség érzése egyszer csak elmúlik.

- Nem akarok itt lenni! - mondta a levegőnek.

Semmi értelmét nem látta az életének. Képtelen volt aludni vagy enni és a feszültség egyre csak fokozódott benne, ahogy egyre éhesebb és fáradtabb lett. Senki sem látogatta meg. Magányos volt, de túlságosan is lehangolt ahhoz, hogy felhívjon valakit. Azonkívül, gondolta, ugyan ki akarna beszélni vele!

Végső elkeseredésében a Nagy Szellemek Tanácsához fordult segítségért.

- Mit kívánsz, gyermekem? - szólította meg a Földanya.

- Szeretném jobban érezni magam - válaszolta Írisz. - Honnan jön ez az érzés? Tudsz segíteni, hogy elmúljon?

- Ha megtenném, sosem jönnél rá magadtól, hogyan mássz ki a csapdából, amit te állítottál saját magadnak. Hajlandó vagy megtanulni, hogyan teheted ezt meg?

- Igen, Földanya.

- Akkor kelj fel és zuhanyozz le. Tedd rendbe az életed. Főzz magadnak valami finomat.

- Tessék? - kérdezte Írisz bosszúsan. - Mindez mégis hogyan fog segíteni?

- Megoldásért imádkoztál. Ez az én megoldásom. Hajlandó vagy megfogadni?

- De ez... olyan....hát...

- Egyszerű? Valóban az. Mindössze újra rá kell találnod a saját utadra - felelte a Földanya és azzal eltűnt.

Írisz felkelt és kelletlenül nekilátott mindannak, amit a Földanya tanácsolt neki. Megfürdött, felvette a kedvenc ruháját és megfésülködött. Finom vacsorát készített magának és áldást mondott az ételre. Az ételtől kicsit erőre kapott, de továbbra is nyomorúságosan érezte magát. Ismét a Nagy Szellemhez fordult.

- Ez nem segít - panaszolta a Földanyának, amikor újra feltűnt. - Még mindig rémesen érzem magam.

- Azért, mert csak arra figyeltél, hogyan érzed magad.

Írisz ezt nem értette.

- Miért, mi van még azon kívül?

- Az élet. - Azzal a Földanya forgószelet támasztott és eltűnt.

Írisz azonnal talpra ugrott. Biztonságos helyre vitte a lovait és eszébe jutottak a szomszéd gyerekek, akik egyedül voltak otthon, mert az anyjuk dolgozott. Átrohant a viharon, hogy kimenekítse őket a házból, mielőtt darabokra zúzza azt a szél.

Amikor a szél alábbhagyott, Írisz ráébredt, hogy már nem érzi értelmetlennek az életét. A megoldás végig ott volt a szeme előtt: segíteni másokon. Nem sokkal később önkéntesnek jelentkezett a kórházba és végül munkát is kapott ott. Írisz másokon segített és így talált rá önmagára.

A Földanya mosolygott fentről. Vajon miért van az, hogy az emberek csak olyan ritkán veszik észre, hogy a megoldások többsége mennyire egyszerű?

Az első benyomások: A cselekvésen keresztül megszabadulhatunk a nyomorúságtól.

Fogalmazd meg a szándékaidat erre a hétre! Ezen a héten tűzd ki célul, hogy a kérdések mögé nézel, ahogy felbukkannak. Ne azt kérdezd, hogy miért jelent meg a adott probléma, inkább igyekezz kideríteni, honnan került oda. A válasz a miértre a vigaszdíj, a honnanra a valódi erőforrás.