Hétfő
Brad, az áfonya meséje
Brad, az áfonya művész volt. Szüntelenül dolgozott, Kékfalva legelfoglaltabb és legtermékenyebb áfonyája volt - és egyszerűen nem értette, miért nem élvezi az életet.
Barátai többségével ellentétben nem a megfelelő bokron termett. Úgy érezte, nem tartozik sehová. A barátai sokszor szerveztek összejöveteleket és meg is hívták őt, Brad azonban mindig túlságosan elfoglalt volt, mert késő estig dolgozott. Brad tudta, hogy amikor majd híres lesz, közéjük illik majd.
Brad rendszeresen bemutatta a munkáit különböző galériáknak, bár mindenhonnan csak elutasító választ kapott. Mindegyik műve mellett kitartott. Csak néha félretette egyiket - másikat, hogy később friss szemmel tekinthessen rá. Ideje nagy részét az ihletre várva egyedül töltötte.
Egy nap, amikor Brad a dombtetőn festett, egy fonnyadt, öreg áfonya gurult oda mellé.
- Hehe, hát te meg mit csinálsz itt, fiú? - kérdezte az öreg gyümölcs.
- Hé! - kiáltott fel Brad, bosszankodva amiatt, hogy félbeszakították. - Elállja előlem a fényt!
Az öreg bogyó közelebb hajolt, hogy szemügyre vegye Brad festményét.
- Jó régóta lehetsz már itt, nem gondolod, hogy szünetet kellene tartanod?
- Be kell fejeznem ezt.
- Egykor én is üde, fiatal bogyó voltam. De túl sok volt a dolgom ahhoz, hogy a szórakozással meg a bulikkal törődjem. Aztán szépen lassan elkezdtem kiszáradni... - Az öreg bogyóra köhögő roham jött rá, és majdnem legurult a dombról. Brad utánanyúlt, hogy segítsen neki, az öreg áfonya azonban elhessegette a kezét. - Megtanultam, hogy ami nem szerez örömöt, arra nem érdemes elfecsérelni a levünket. Látod, fiú...
Azzal közelebb intette magához Bradet és a fülébe súgta:
- Te áfonya vagy és az áfonyáknak szükségük van a többi bogyóra. A nagyszerű dolgokhoz kell egy csipetnyi öröm és szórakozás is, eredj hát és éld az életed! Menj, láss világot! Különben még mielőtt észrevennéd, egy összeaszott mazsola lesz belőled.
Brad haragosan bámult az alkalmatlankodó bogyóra, majd hátat fordított neki és folytatta a festést. Ahogy azonban lehajolt, hogy letegye a palettáját, a csuklójára tévedt a tekintete. kicsit barnás színű volt... és egy ránc volt rajta! Már el is kezdődött. Kezdett kiszáradni!
Brad pánikba esett. Az öreg áfonya után iramodott.
- Jössz velem ugrálni a bokrokon? - kiáltotta.
A fonnyadt bogyó felnevetett.
- Menj csak egyedül, fiam. A képedet úgyis nemsokára befejezed.
Brad átadta a palettáját az idős bogyónak.
- A magáé, uram - azzal már ott sem volt.
Az a szóbeszéd járta, hogy Brad szakított addigi életével és hajóútra indult a Karib - tengeren. Egy biztos: soha nem feledte el a bölcs, öreg áfonya szavait.
Az első benyomások: Ez a mese arra figyelmeztet, hogy a csőlátásunk következménye, hogy minden más felett átsiklunk.
Ma szánj időt arra, hogy végiggondolod az életed mely területeire kell egy kicsit jobban odafigyelned.
Fogalmazd meg a szándékaidat erre a hétre: Figyeld meg, hogy életed mely területén próbálkozol túl erősen. Amikor sürget a határidő, hajlamosak vagyunk minden mást kizárni és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy minden időnket a kitűzött cél elérése tölti ki. Tudnunk kell, hogy mit akarunk közölni a világgal, mielőtt cselekednénk.
Ezen a héten legyen az a feladatod, hogy megfogalmazod, mit szeretnél megmutatni magadból a világnak, mielőtt még nekilátnál a feladatnak.