Hétfő

A vízemberek meséje

Mike előkelő lakása teraszán állt üzlettársával, Crystallal és Peterrel. Bentről harsány zene és üres fecsegés hangjai szűrődtek ki. Mike lenézett a város alattuk táncoló fényeire és a magasba emelte a poharát.

- Megdolgoztunk a sikerünkért. Megérdemeljük. - Azzal koccintottak.

- A fúzióval kétszeresére nő az értékük - mondta Crystal.

- És nem is áll meg ott - egy vagyont fogunk keresni!

Peter elhallgatott és a szoba felé fordult. A táncoló tömegben egy öregember tűnt fel. Hosszú fehér szakálla volt és földig érő köpenyt viselt. Hármójuknak, az erkélyen, elakadt a lélegzetük, de úgy tűnt, a szobában lévők közül senki sem vette őt észre.

Az idegen köszönésképpen bólintott feléjük, majd halk hangon beszélni kezdett. Közelebb léptek hozzá, hogy hallják a szavait.

- Ez akár rólunk is szólhatna - viccelődött Mike.

Az öreg felvette a poharat az asztalról és belekortyolt az üdítőitalba.

- furcsa egy kotyvalék ez. De az íze jó. Ahonnan én jövök, ott nem a magunk örömét keressük, hanem másokat igyekszünk szolgálni.

- És az hol van? - kérdezte Peter.

Crystal félbeszakította őt.

- hogy érti azt, hogy csak nagyon kevesen láthatják? Akkor mi miért láthatjuk?

- Ez valami trükk, ugye? - fordult Peter Mike felé, akit szemmel láthatóan nem  zaklattak fel a történtek.  - Valami beugratós játék?

Mike megrázta a fejét.

- Melyikre vágytok inkább, a falánkságra vagy a nagylelkűségre? - kérdezet a látogató.

- Ez meg miféle kérdés? - szólt Peter, amennyire csak tőle telt, higgadtan.

- Pszt! - intette le Crystal. - Kérem, mondja el! Szeretnénk tudni a titkot!

Az idegen így felelt:

- Ne akarjatok még többet, de bánjatok jól azzal, amitek van.

- Hát, rendben... - válaszolta Peter, de a hangjában kétkedés csengett.

Egy szempillantás múlva térdig érő vízben álltak, körülöttük más nem volt, csak a tenger. A vízszint gyorsan emelkedni kezdett. Pánikba estek.

- Ez meg mi? - kiáltott Peter. - hol vagyunk? Hova tűnt a parti?

- Várjatok! - szólt Mike. - Egyre többet kapunk.

- Te meg miről beszélsz? - kiabált Peter.

- Mike - nak igaza van - felelte Crystal. - Többet akartunk, ezért többet is kapunk...egyre több vizet.

- Segítség! - tört ki Peterből.

Közben az eső is eleredt, szakadt, mintha dézsából öntenék. És a víz egyre gyorsabban emelkedett.

Crystal megpróbálta túlkiabálni a vihar robaját.

- Nem szabad még többet kérnünk, azzal kell jól bánnunk, amink van!

Mike felkiáltott.

- Szórakozzunk! Nevessünk! Érezzük jól magunkat!

Amint Mike és Crystal játszani kezdett, a vihar elcsendesedett. Peter is csatlakozott hozzájuk, és idegesen felnevetett. Végül elállt az eső. Hamarosan már mindhárman önfeledten fröcskölték a vizet és a vízszint is apadni kezdett.

Egyszer csak újra a partin találták magukat. Senki sem vette észre, hogy eltűntek. Pontosan ott álltak, ahol azelőtt, a ruhájuk száraz volt és az öreg nyomtalanul eltűnt.

Peter dühöngött, mert azt hitte, az egész trükköt Mike eszelte ki. Mike és Crystal nézte, ahogy bosszúsan elviharzik, a gallérjába egy darab hínár akadt.

Az első benyomások:  Ha az emberek, akikkel mindennap találkozol, nem létfontosságúak számodra, talán új barátokat kellene találnod, vagy egyszerűen meg kell találnod az igazi önmagadat.

Fogalmazd meg a szándékaidat erre a hétre! Tudatosítsd magadban, milyen embereket hívsz meg az életedbe. Van valaki, aki miatt esetleg szerepet játszol, elrejtve az igazi énedet? Nyilvánítsd ki, hogy olyan embereket vonzol az életedbe, akik  a legjobb tulajdonságaidat tükrözik vissza és engedik, hogy a legjobb oldalad nyilvánuljon meg.