Hétfő

Az acélkék hold meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Etan nevű fiú, aki teljes sötétségben élt. Az Égistenség azt mondta neki, hogy higgyen, és világos lesz, Etan azonban nem volt hajlandó várni.

Eltökélte, hogy világosságot teremt, ezért keresett egy használt holdat. ( Ahhoz is türelmetlen volt, hogy sajátot készítsen.) Használt holdat pedig igencsak nehéz találni, ráadásul egyedül a tulajdonosuk képes működésre bírni őket. Etan nem tudta pontosa, ez mit is jelent. Ő csak azzal volt elfoglalva, hogy elcsábítsa a holdat másvalaki egéről.

- Hát, legalább lesz itt némi világosság - sóhajtott fel Etan, amint feltette a holdat az egére.

Még azt hitte, szerencséje van. A hold azonban nem világított. Mennyit dolgozott, és még mindig sötétség van! Etan nagyon feldühödött és már - már visszavitte a holdat eredeti tulajdonosának, amikor észrevette, hogy egy vezeték lóg ki belőle. Egy villásdugó! A hold tehát így működik.

Kereste, hogy hova dughatná be a holdat, de sehol sem talált alkalmas helyet. Egyszer csak véletlenül hozzáért a vezetékhez és a hold felragyogott! Szikrázóan vakító, acélkék színben fénylett. A hold bevilágította az eget. Most már Etannak is volt saját fénye, miután olyan sokáig sötétségben élt. Csak állt a vezetékkel a kezében és csodálta a teljesítményét.

A pillanatot meg kellett ünnepelni, ahhoz pedig a legfinomabb pezsgő dukál. De amint a pohár után nyúlt, a hold fénye kialudt.

A sötétben tapogatózott a vezeték után és abban a pillanatban, hogy hozzáért, a hold újra felragyogott. Csalódottan rogyott le.

- Csak úgy lehet valami szép az enyém, ha sosem hagyom el - mondta magában.

Aznap éjjel az Égistenség üzenetet küldött neki a keleti széllel.

- A hajnal eljön, amint elengeded.

Etan azonban nem akarta elengedni. Inkább kapaszkodott a vezetékbe, mint hogy ott maradjon üres kézzel. De az emberek előbb - utóbb elalszanak. Etan kimerülten roskadt össze és elengedte a vezetéket.

Amikor felébredt, ragyogó napsütés fogadta, a fényt csak az ő holdjának sötét körvonala takarta el. Etant lenyűgözte a látvány. Megértette, hogy nem lehet mindig fényben.

És ez egy szempontból még jobb is volt, mert ezt neki kellett előidéznie. A távolban az Égistenség elmosolyodott.

Az első benyomások: Az Égistenség üzenete, hogy kérj útmutatást és figyelj is oda rá. Figyelj te is az ösztöneidre!

Fogalmazd meg a szándékaidat erre a hétre!  Elképzelhető, hogy te magad szabsz gátat a vágyaidnak és valójában attól félsz, hogy megvalósul. Ne feledd, a hajnal előtt van a legsötétebb és lehet, hogy közelebb vagy a sikerhez, mint gondolnád.

Ezen a héten kérdezd meg magadtól, hajlandó vagy megbízni a Nagy Szellemben? Hogyan tudhatod, hogy az égiek vezetnek?