Hétfő
A mélykék ösvény meséje
Egyszer volt, hol nem volt, Kékvárosban egyszer feltűnt egy mélykék ösvény. A város szélén indult. Aki csak látta, úgy gondolta, hogy ez nagyon különös, mert úgy tűnt, hogy a mocsárba vezet. Senki sem volt elég bátor ahhoz, hogy végigmenjen rajta, a piócák és más vérszívó teremtmények miatt, a krokodilokról nem is beszélve; egyszerűen túl veszélyes lett volna.
Patrióta asszony, Kékváros legidősebb lakója egy nap úgy döntött, hogy felkerekedik és nekivág a mélykék ösvénynek. Elment a falu bölcs ifjújához, hogy beavassa őt a tervébe.
A bölcs ifjú látta rajta, mennyire eltökélt.
- Tudod, hogy a mélykék ösvényen milyen sötétség vár rád? - kérdezte tőle.
Az asszony bólintott.
- Megtanultam, hogy az igazság sokszor nem kellemes és nem is vezet könnyű út feléje, de mégis az jelenti a legnagyobb jutalmat. Átvágok a mocsáron.
- Miért éppen most? - kérdezte a gyermek.
- Korábban nem álltam készen rá.
Az asszony kipillantott az ablakon a mocsár irányába. Eltűnt! Hova lett? A kisfiú kuncogott.
- Ez hogy csináltad? - fordult Patrióta asszony a kisfiú felé.
- Én nem tettem semmit - rázta meg a fiú a fejét. - A mocsár azért létezik, hogy megakadályozza, hogy szembenézzünk önmagunkkal és szívünk legmélyebb vágyával.
Patrióta asszony lenézett a földre. A mélykék ösvény a lába alatt ért véget.
- Itt van, alattam, nézd!
- Igen - bólintott a fiú. - Amint felismered, hogy az ételed ott zajlik, ahol te magad is vagy éppen, a mélykék ösvény megváltozik.
- És mi van a többiekkel? Ők láthatják a mocsarat?
- Aki hisz abban, hogy az élet másutt jobb, látja a mocsarat, hogy az útját állja, Aki rájön, hogy az élet ott van, ahol ő maga, meglátja a mélykék ösvényt a lábánál.
A fiú ásított és nyújtózkodott. Elérkezett a délutáni pihenője ideje.
- Ne feledd, a mélykék ösvény nem árulhatja el, mi vár rád a jövőben - állt fel a fiú indulásra készen. - A mélykék ösvény mindig a saját utunkkal párhuzamosan fut. Ha a mélykék ösvény mellett döntünk, egyesíthetjük a két utat.
Miután a fiú távozott, az idős asszony ráébredt, hogy a kutatása a végéhez ért - megtette, amiért útnak indult. A saját útján volt. Miközben hazafelé tartott, az út előtte haladt. Az életének ott volt értelme, ahol éppen volt.
Ne feledd, nem számít, hol vagy, amíg ott jelen vagy.
Az első benyomások: Ez a mese lehetőséget teremt gondolkodásmódunk megváltoztatására. Az ifjú a mesében talán a mindannyiunkban ott élő jelképes belső gyermek, aki vezet bennünket és kiküldi a világnak az üzenetet, ami hozzánk vonzza, amiről azt állítjuk, hogy szeretnénk megvalósítani.
Fogalmazd meg a szándékaidat erre a hétre! Ezen a héten készül fel arra, hogy a vágyad másként fog megjelenni, mint amire számítasz. Határozd el, hogy nyitott leszel arra, hogy az üzenetedet fogadták és a rá adott válasz olyan formában érkezik el hozzád, ami kihívást jelenthet számodra.