Hétfő

A bíborszínű tégla meséje

Peggy nem látott előre. Egy fal állta az útját. mi történt? Miért nem tud továbbmenni? Rémületében végül felkiáltott. A kezében lévő tégla bíborszínű fényben ragyogott fel. A lélegzete is elállt. A tégla valójában a mennyországra nyíló ablak volt és láthatta, amint a Nagy Szellemek Tanácsa gyülekezik.

- Nem hiszi el, hogy túlélhet, ha elengedi - mondta a Nagy Istennő.

Az Égistenség szokása szerint késett.

- Minek szorongatja ez a nő a téglát? - kérdezte.

- Nem tudja, hogy ezt teszi - felelte az Égi Szolga.

- Azt hiszi, hogy az egy fal - tette hozzá a Földanya.

Peggy a bíborszínű téglát nézte és az ujjai között kiáradó szikrázó fényt. Nincs is fal! Az út kövei közül hiányzott egy tégla - éppen az, amelyiket a kezében tartotta.

Amikor a tanács összegyűlt, az Égi Szolga szólalt meg.

- Megbénított a félelem.

- Nem szándékosan nehezítem meg a saját helyzetem, ha erre célzol - felelte sértődötten Peggy, majd egy mozdulattal az útra dobta a bíborszínű téglát.

Fény villant fel, lila árnyalatú ragyogásban feltűnt előtte a tanács sejtelmes képe.

- Készen állsz, hogy folytasd az utad? - kérdezte a Földanya.

- Ahhoz ragaszkodsz, aminek ellenállsz - tette hozzá az Égistenség. - Ha így folytatod... - de a Nagy Istennő oldalba bökte, mire elhallgatott.

- Nem értem - szólt Peggy.

Az Égi Szolga előrelépett. Peggyt lenyűgözte méltóságteljes jelenléte és hátrált egy lépést.

- Azt állítod, hogy nagyszerű életet akarsz, de amikor felajánljuk neked, ellenállsz. Neked kell vállalnod a felelősséget, hogy lerombold a falaidat.

Peggy lenézett a téglára, amely immár a helyén volt, az út többi köve között.

- Letettem. És most hogyan tovább?

- Várj az ihletre - válaszolta a Földanya.  Előbb - utóbb megérkezik.

- Egész életedben egyedül maradsz, ha mindig ezt csinálod - mondta az Égistenség.

- A méltóságánál nem adhatunk neki nagyobb ajándékot - fordult az Égi Szolga a tanácshoz. - Ha így szeretné végezni, ám legyen.

- Várjatok! - kiálltotta Peggy. - Ne hagyjatok itt.

- Mennünk kell, gyermekem - mondta az Égi Szolga. - Itt az idő.

- Még nem akarom itt hagyni ezt az életet. Mitévő legyek?

- Lépj előre - válaszolta a Nagy Istennő. - Senki sem tudja, mi várja az úton.

- A szellemek előrefelé mozognak - nevetett az Égi Szolga. - mi mindig ott vagyunk az úton, pár lépéssel előrébb.

- Tartsd tiszteletben az életed, és ezáltal másoknak is megtanítod, hogy ők is tiszteljék a sajátjukat - hangzott a tanácstól, miközben elnyelte őket a bíborszínű fény. Peggy lenézett az útra maga elé. Számtalan ragyogó drágakő fénylett a kövek között. Ez aztán színpompás út lesz! És valóban így is lett.

Az első benyomások: Amíg nem engedjük el a téglát, nem kell vállalnunk a felelősséget. Sokszor a bennünk lévő gátak felelősét magunkon kívül keressük.

Fogalmazd meg a szándékaidat erre a hétre! Ezen a héten gondold végig, a családodban kit tartasz még mindig felelősnek életed egy bizonyos helyzetéért. Tűzd ki célul, hogy felismered, ténylegesen ki a hibás a helyzetben.