Hétfő

Rhonda, az orrszarvú meséje Ametisztből

Rhonda csendes, jó természetű orrszarvú volt, aki Ametiszben élt.

Egyke volt, anyjának, Doloresnek pedig alkoholproblémái voltak. Nehezen tudott megbirkózni a korával. Összejöveteleken folyton botladozott és dadogott, számtalan esetben kellemetlen helyzetbe hozva ezzel Rhondát. Néha napokra eltűnt. Amikor előkerült, nem emlékezett ezekre a kalandjaira. Rhondára pedig súlyos teherként nehezedett a szégyen, amelyet anyja elfogadhatatlan viselkedése okozott.

Rhonda sosem hibáztatta az anyját. Ő csak békés életet szeretett volna. Mindennap azt kívánta, bárcsak egy embergyerek háziállata lehetne, saját kuckóval, ahol nyugodtan legelhetne és szundikálhatna.

Rhonda anyja olykor annyira részeg volt, hogy kiabált Rhondával és azzal vádolta, hogy kényeskedik. Rhonda szelídségét lustaságnak, kedvességét pedig gyengeségnek nevezte. Anyja éveken keresztül csúfolta a kis orrszarvút.

Egy nap vadászok találtak a csordára. Rhonda békésen legelt, nem figyelt fel a veszélyre. Lövöldözés tört ki és az orrszarvúk futottak, amerre láttak, néhányukat el is találták a golyók.

Futás közben Rhonda észrevett egy embergyereket, aki megkövülten állt a dübörgő orrszarvúk forgatagában. Egy nő felsikított rémületében, amikor látta, hogy Rhonda odarohan a gyerekhez, felkapja őt és kimenekíti a veszélyből. Rhonda annyira megijedt, hogy azt sem tudta, hol van és mennyi ideig futott. Csak akkor állt meg, amikor a patái már annyira fájtak, hogy egy lépést sem tudott tenni többet.

A gyerek odabújt az agyarához, felnevetett és Rhondára mosolygott. Ő óvatosan letette őt a földre és csak bámultak egymásra.

Az aprócska emberke odalépett Rhondához és megérintette a vastag bőrét. Rhonda erre kuncogni kezdett, új barátja úgyszintén. Együtt játszottak egy darabig, de amikor leszállt az este, a kisfiú elsírta magát.

Rhonda megrázott egy pálmafát, hogy leverjen néhány kókuszdiót ennek a sírdogáló jószágnak. A gyerek abbahagyta a sírást és Rhonda figyelte, amint a kókusztejet szopogatja. Az orrszarvú leveleket gyűjtött egy kupacba és intett a gyereknek, hogy lefeküdhet rá. Összebújtak és Rhonda testével melegítette az embergyereket a hosszú éjszakán.

Hajnalban emberek találtak az alvó párosra. Rhonda arra ébredt, hogy puskákat húznak fel körülötte. Mozdulatlanul figyelte, amint a vadászok elvették a kis barátját. Ezután lövés dördült.

Rhonda egy hatalmas kertben tért magához. Az oldala még sajgott, ahol a vadász altatóinjekciója eltalálta. Egy kéz megsimogatta az agyarát.

- Ébredj, Rhonda - szólt a kisfiú. - Itthon vagyunk.

Két nagyobb  ember ételt tett a kerti asztalra. Elmosolyodtak, amikor észrevették, hogy Rhonda figyeli őket.

- Gyere, Jeffrey. Hozd Rhondát is, ebédelünk.

Rhonda felsőhajtott. Gyönyörű helyen volt. A saját kertjében, egy igazi családban.

Az első benyomások: Rhonda arra figyelmeztet, hogy amit nem fogadunk el, azt nem kell megvalósítanunk. Megmutatja, hogy döntéseink tisztán a szereteten is alapulhatnak. Családi mintáink sokszor arról árulkodnak, amire a legjobban vágyunk.

Fogalmazd meg a szándékaidat erre a hétre: Ezen a héten gondolj bele, hogy ami mostanáig kisiklott a kezed közül, amögött talán hallgatólagos családi egyezségek húzódnak meg. Legyen az a célod, hogy a szeretetet követed és egyszerűen távol tartod magadat attól, ami nem a legjobbat hozza ki belőled. Tudatosítsd magadba, hogy ez a hozzáállás megmutatja, mi szorul gyógyításra benned.