Hétfő

Lesoványodott Levendula meséje

Egyszer volt, hol nem volt, Hektika földjén élt egyszer egy ragyogó tehetségű fiatalember, Levendula. Énekével és táncával gyakran szórakoztatta a barátait. A gyerekeknek képeket rajzolt, nemegyszer a születésnapi bulijukon mulattatta őket. Az egész cáros oda volt érte, különleges tehetségnek tartották.

Egy nap egy színházi ügynök látogatta meg a barátnőjét, Goldnét, a Hektika Színház igazgatóját. Goldné mesélt a barátnőjének a város büszkeségéről, Leveduláról. Az ügynök folyamatosan vadászott az új tehetségekre, ezért alig várta, hogy találkozzon a fiatalemberrel.

Az ügynök azt mondta Levendulának, hogy jöjjön el hozzá meghallgatásra és egy hónap múlva keresse fel őt az irodájában, a közeli Csillagvárosban. Levendula erre minden mást félrelökött. Alig aludt, éjjel - nappal a műsorszámát gyakorolta. A kis Percy születésnapi zsúrja is teljesen kiment a fejéből, mert megállás nélkül csak próbált. Percy vigasztalhatatlan volt, és a zsúr rémesen sikerült.

Levendula egyre kevesebbet evett. "Túl sok időmet elveszi. De különben sem vagyok igazán éhes.."

Senkit sem hívott vissza, aki telefonon kereste. Az egyik hívás Goldnétól jött. Pár nappal később összefutottak az utcán.

- Levendula! - kiáltott utána az asszony. - Szeretném, ha te játszanád el az új...

Levendula egy kézmozdulattal félbeszakította őt, úgy intett, ahogyan azt a legnagyobb sztároktól látta, meg volt róla győződve, hamarosan ő maga is az lesz.

- Nem, Gold asszony, többet nem játszhatok a maga csip - csup kis színházában. A világhírnév és a nagyszabású színművészet felé tartok.

- Értem - felelte Goldné, de azért meglepődött és megbántva érezte magát. Szerette a Hektika Színházat. Ő úgy érezte, igenis nagyszabású. Többet nem hívom ezt a fiút!

Egy hónap leforgása alatt Levendulának sikerült mindenkit eltaszítania magától, akit csak ismert. A meghallgatás előtti éjszakán annyira izgatott volt, hogy képtelen volt elaludni és felhívta a legjobb barátját, Orgonát. Amikor Orgona meghallotta a Levendula hangját, felfortyant:

- Nincs időm rád! - azzal letette a kagylót.

- De neki mindig van ideje rám - ráncolta össze Levendula a szemöldökét. - Bár, nem érdekel, ki mit gondol, holnapután nagy sztár leszek.

A meghallgatás jól sikerült. Az ügynök szerint Levendula alakítása lenyűgöző volt - és szép reményekkel kecsegtető ígéretes tehetségnek nevezte őt. Szerződést ajánlott neki az ügynökségnél.

- Miközben Levendula tolla a papírt szántotta, megkérdezte:

- És most hogyan tovább?

- Várunk - felelte az ügynök.

- Mire? - Levendula keze megállt a mozdulat közben.

- A megfelelő szerepre. Meg kell várnom, hogy befussanak a szerepajánlatok, és akkor küldhetlek majd meghallgatásokra. Tehát menj haza és hívlak majd, amint történik valami.

- Ó - mondta Levendula, és alig tudta leplezni a csalódottságát. - Azt hittem, már van munka. Úgy értem...

- Az ilyesmi időbe telik - válaszolta az újdonsült ügynöke. - Egyenlőre csak folytasd, amit eddig csináltál.

Levendula egyre nyugtalanabb lett.

- Igazság szerint azokat én már nem csinálom...

Az ügynök betette a szerződést egy dossziéba.

- Ez a szakma sem más, mint a többi, ez is a kapcsolatokról szól. Ha az emberek szeretnek, sikered lesz. Ne hagyd abba a jó munkát, amit elkezdtél.

Levendula a fejét ingatta és elszorult a szíve. A hazafelé tartó úton eszébe jutott az összes kapcsolata, amelyet helyre kell hoznia. Egyfolytában azt kérdezgette magától: "Hogyan hagyhattam, hogy az életem ennyire kibillenjen az egyensúlyából?"

Az első benyomások: Rosszul tesszük, ha feltételezzük, hogy az életünk egy csapásra megváltozik, ha megkapjuk, amit akarunk. Hogyan éled meg, ha megkapod, amire vágysz? Semmibe veszed azokat, akik segítettek az utadon vagy együtt ünnepelsz velük?

Fogalmazd meg a szándékaidat erre a hétre! Ezen a héten gondolj arra a részedre, amely mindent feladna egy álomért. Tűzd ki célul, hogy végiggondolod, mi módon tehetnéd ezt az álmodat az életed részévé?