Hétfő

Az ezüstfelhő meséje

Janna a Hit hegyén haladt felfelé, és úgy érezte, már egy örökkévalóság óta gyalogol. Néhány órával korábban az ezüstfelhő körülfogta és már fogalma sem volt róla, mennyit haladt, és mekkora távolság van még előtte. Amikor útra kelt, ragyogott a nap, most azonban sűrű köd ereszkedett alá. Az idő hideg volt és kísérteties.

Az előző nap járt a fejében, amikor elhagyta a kedvesét. A színfalak mögött egy másik férfi várt rá - ahogy az már lenni szokott. Aggasztotta a saját viselkedése. Elhívást érzett arra, hogy megmássza a Hit hegyét, remélve, hogy ez által megérti szüntelen zavarodottságát.

A köd gomolygott Janna körül. Ő nyugtalan volt és feszült. Tisztázni akarta az érzéseit. A feje zsongott a kérdésektől. Maradnom kellett volna? Ő hagyott volna el engem? Honnan tudhatnám, hogy helyesen cselekedtem - e?

Mielőtt Janna ráeszmélt volna, az ezüstfelhő teljesen körülzárta, ő pedig úgy érezte, mintha megvakult volna.

- Nem látok semmit! - sikította.

- Te magad választottál engem - jött a felelet -, amikor úgy döntöttél, hogy nem akarsz látni.

- Micsoda? Ki vagy te? Mi vagy te? - pördült meg Janna a sarkán.

- Az ezüstfelhő vagyok. Azokért létezem, akik nem szeretnék tudni a válaszokat.

Eltartott pár pillanatig, amíg Janna ráeszmélt, hogy egy felhővel beszélget!

- Teljesen össze vagyok zavarodva - szakadt ki belőle a sóhaj.

- Éppen ezért idéztél meg engem. Én vagyok a zavarod. Egészen addig veled maradok, amíg úgy nem döntesz, hogy kilépsz a tudatosság fényébe. Sokan azért keresnek fel engem, hogy engedjék felbukkanni a válaszokat.

- De én most akarom tudni! - kiáltott fel Janna.

A felhő megköszörülte a torkát.

- A válaszok megérkeznek, amint készen állsz rájuk.

- Mikor fogok készen állni?

- Azt tudni fogod - hangzott a válasz.

- Tudtam - mormogta kifulladva, és mászott tovább fölfelé. Amikor felért a csúcsra, sokáig állt ott az ezüstfelhőben, bár semmit sem látott. Leült és töprengett. Végül döntésre jutott: visszatér a férfihoz, aki annyira szereti őt.

Az ezüstfelhő lassanként visszahúzódott és feltűnt a messzi város, ahol egy fiatalember szívét összetörte kedvese önző viselkedése. Janna sokkal messzebbre jutott, mint sejtette és a hegy tetején lélegzete is elállt.

- Ó, ezüstfelhő, köszönöm! Ha tudtam volna, milyen hosszú út áll előttem, sosem indultam volna el

Az ezüstfelhő azonban már messze járt, hogy ezúttal másnak segítsen.

Mindazzal, amit megértett, Janna elindult lefelé a Hit hegyéről. Elindult a hazafelé vezető hosszú úton, hogy visszaszerezze a szerelmét, akiről tudta, hogy vár rá.

Az első benyomások: Ebből a meséből megérthetjük, hogyan szolgálja a zűrzavar a javunkat. Hányszor fordult már elő veled, hogy valamire azt mondtad, nem tudod, de legbelül pontosan tudtad! Az ezüstfelhő a zűrzavar álcája mögé rejtett igazságot jelképezi.

Fogalmazd meg a szándékaidat erre a hétre! Ezen a héten tűzd ki célul, hogy megfigyeled, hogyan használod a zűrzavart biztos búvóhelyként. Amikor úgy érzed össze vagy zavarodva, tedd fel magadnak a kérdést: "Van valami, amit nem akarok meglátni?"