Hétfő

Almazöld Charmaine meséje

Almazöld Charmaine a város szélén lakott egy udvarházban, amelynek kovácsoltvas kapuja nyikorgott, amikor kinyitották. A fék lombsátra alkotta a veranda tetejét, aki pedig meg akarta látogatni őt, annak gyalog kellett megtennie a dombtetőre vezető utat.

Charmaine a szüleitől örökölte a házat. Barátságos asszony volt, aki mindenkit jól ismert a városban. Sosem erőltette magár senkire, de mindig volt mindenkihez egy kedves szava. Mindennap szívesen sétált a városban, mert érdekelte, mi történik az emberekkel.

Első útja mindig Szilva gyümölcsös bódéjához vezetett. Megállt az út túloldalán és csak nézte a városlakókat, akik jöttek - mentek, mielőtt továbbálltak volna. Igazán vehetne némi gyümölcsöt is ahelyett, hogy folyton csak bámul - füstölgött magában Szilva.

Charmaine imádta a sálakat Repkény butikjában - mindennap benézett hozz és megcsodálta őket. Péntek délelőttönként, kivétel nélkül minden héten, vásárolt egyet. Rengeteg kérdése volt a sálakkal kapcsolatban, milyen anyagból készülnek, hogyan szőtték őket, és így tovább. Mindez rendkívül lebilincselő volt Charmaine számára. Repkény csak a fejét csóválta, miután Charmaine elment. " Különös egy asszony. Látszik, hogy nincs élete. "

Charmaine - nek rövid, ezüstös színű haja volt és nagy gondot fordított hosszú körmeire. szerdánként ezért Olivia szépségszalonját kereste fel. Charmaine mindig adott neki borravalót: " A fiadnak az egyetemi tandíjához" - tette hozzá. Olivia elfogadta Charmaine pénzét, de amint kitette a lábát a szalonból, odafordult kolléganőjéhez:

- Ti elhiszitek ezt? Ez a nő minden egyes alkalommal azt akarja, hogy egy teljes üveg körömlakkot használjak el a karmaira!

Charmaine kétévente kifestette a házát almazöld színűre. Grantné a történelmi bizottságból nem állhatta meg szó nélkül:

- Nem tiszteli sem a történelmet, sem a hagyományt! Az ég szerelmére, ez a ház annyi éven át volt gyönyörű, melegbarna színű!

Esténként Charmaine otthon volt - táncolt, a kedvenc borát kortyolgatta és a Pillangókiassszony áriáját énekelte. A végén mindig elsírta magát. Hetente egyszer Steve szállította neki házhoz a bevásárlását. Pár percet mindig beszélgettek a művészetről. Amikor a barátai a " különc vén piásról" kérdezgették Steve - et, ő mindig témát váltott. Almazöld kisasszony sosem nevette ki, amiért festő szeretett volna lenni és a szexuális beállítottságán sem gúnyolódott.

Amikor Almazöld Charmaine meghalt, az emberek mind eljöttek a hagyatéki árverésre. A pajtában, ahol a műtermét alakította ki, a lélegzetük is elállt Charmaine festményeinek a láttán. A pajta tele volt velük.

- Lenyűgöző - motyogta Szilva. A festmény aprólékos részletességgel ábrázolta az ő bódéját.

Olivia felismerte a róla készült arcképet, amint egy vendég körmét festi. Feltett a szemüvegét, hogy elolvashassa a címét: " Barátnőm, a manikűrös". Olivia Repkényre pillantott, aki a sáljairól készült gyönyörű festményeket csodálta.

Grantné tekintete Charmaine tájképein akadt meg, különösen a történelmi hitelességük volt rá nagy hatással. Grantné döntött. Charmaine házának, amelyet a történelmi bizottság gondozására bízott, almazöld színűnek kell maradnia. A barna végül is eléggé szokványos egy szín. És Charmaine Steve - re hagyta a festékeit, ecseteit és a tiszta vásznait, mert felismerte, hogy ő igazi művész és ugyanolyan egyéniség, mint amilyen Charmaine is volt.

Az első benyomások: Amikor az emberek felismerték, hogy bezárták a szívüket ez előtt az asszony előtt, aki olyan mélységesen szerette őket, elöntötte őket a szomorúság. Milyen hagyatékot kaptál a családodtól? Mit hagytak neked a szeretetről?

Fogalmazd meg a szándékaidat erre a hétre! Ezen a héten nyisd meg a szíved és szeress! Igyekezz a szíveddel látni őseid hagyatékát, amit a szeretetről hagytak rád, még azokat az őseidét is, akikkel sohasem találkozhattál.