Hétfő
A fűszál meséje
A fűszál megbújt a hó alatt. Izgatott volt, készen arra, hogy megmutassa magát a világnak. Átjárta a büszkeség, mert végre lett elég önbizalma ahhoz, hogy kimondja, ki is ő valójában. A kis fűszál úgy érezte, a tavaszi olvadás nem jöhet elég hamar, de végül csak véget ért a tél. A tavasz első napjaiban még sokan aludtak, bőven volt tehát hely a mezőn incselkedni és mókázni a többi korán kelő növénnyel.
Egy nap, amikor már a tavasz derekán jártak, a fűszál elmondta a legjobb barátjának, a gaznak a nagy újságot.
- Meleg vagyok - bukott ki belőle, képtelen volt magába fojtani az örömét.
A gaz egy pillanatig szótlanul meredt rá.
- Most viccelsz, ugye? - kérdezte.
A fűszál megrázta magát, jelezve a határozott nemleges választ.
- Figyelj, haver, kerítünk neked segítséget. Túljutsz rajta, meglátod - mondta neki biztatóan a barátja.
- Én nem akarok túljutni rajta. Ez vagyok én.
A gaz azt mondta, megérti, és úgy is tett, mintha értené, de szemmel láthatóan nem tudta, hogyan reagáljon a helyzetre. Attól a naptól kezdve kerülni kezdte a fűszálat. Csak nézte, amint a többi fűszál ugratja a barátját, de túlságosan fél tőlük, és nem mert kiállni az erőszakos társasággal szemben. Nem akarta, hogy azt higgyék, ő is meleg.
A fűszál igyekezett tudomást sem venni a gúnyolódásról. Sokszor sírt, de mindig csak akkor, amikor egyedül volt, mások előtt sosem. Leginkább azért, mert hiányzott neki a legjobb barátja. Gyakran ábrándozott arról, hogy egy nap talán neki is lehet barátja, ahogy a nővérének. De mindig visszavágták, amikor ki akarta húzni magát. Éveken keresztül elutasították olyan állásokból, amelyekhez pedig megvolt a képesítése. Egy nap egy lakást szeretett volna kibérelni, a főbérlő azonban mindenféle magyarázat nélkül elutasította a kérelmét. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A fűszálat elöntötte a méreg. A barátai mondták neki, hogy felejtse el az egészet, de a fűszál nem hagyhatta annyiban: ügyvédhez fordult.
- Azért csinálja, mert meleg vagyok! - mondta neki.
A fűszál beperelte a főbérlőt és megnyerte a pert. Most már ott élhetett, ahol akart. Bulit rendezett új otthonában, a gondnok azonban nem osztozott a lelkesedésében és kisvártatva a rendőrség kopogott az ajtón. Még az első héten betörtek a lakásába és mindenét tönkretették. A barátai könyörögtek neki, hogy költözzön el, a fűszál azonban hallani sem akart erről.
- Senki sem fog elüldözni innen!
Két nappal később az otthonában találtak a fűszálra, kíméletlenül megverték, már alig volt benne élet. A szülei rohantak a kórházba, ám amikor megérkeztek, senki sem tudott biztosat mondani. A váróterem tele volt emberekkel, akik ismerték a fűszálat, a fiukat, akiről ők alig tudtak valamit.
- Ki tehette ezt vele? - kérdezte könnyek közt egy másik fűszál. - Mindig ott volt, amikor szükségem volt rá.
- Befogadott, amikor mindenki visszautasított. Ez a fiú egy angyal.
- Figyeljetek! - állt fel egy harmadik fűszál. - Elmondanánk egy imát a barátunkért?
Mindenki elhallgatott. A fűszál nekikezdett:
- Földanya, kérjük segíts, hogy a fűszál meggyógyuljon. Mindannyiunknak a jó barátja. Befogadott minket, amikor nem volt hova mennünk, enni adott, amikor éhesek voltunk... - ... és megértett, amikor senki sem hallgatott meg - tett hozzá egy másik fűszál.
Az ajtó kinyílt és egy orvos lépett ki rajta.
- Sajnálom - mondta a csendben várakozó tömegnek. - Már nem tehettünk semmit.
A könnyező tömegben az egyik fűszál igazán átérezte, mekkora veszteség érte valójában. A gaz pontosan tudta, mit veszített. Elszalasztotta a lehetőséget, hogy kiálljon a barátja mellett, aki mindvégig szerette őt.
Az első benyomások: A mese elolvasása után gondolj a hozzád legközelebb álló öt emberre. Miért részük az életednek? Milyen közös tanulnivalótok van az életben? Tiszteletben tartjátok egymás útját?
Fogalmazd meg a szándékaidat erre a hétre! Ha elfogadjuk mások döntéseit, felismerhetjük, milyen mély szeretetet vagyunk hajlandók beengedni az életünkbe.
Ezen a héten az legyen a célod, hogy tiszteletbe tartod mások választásait, még akkor is, ha a saját családtagodról van szó.