Hétfő
A lazacvörös karosszék meséje
A völgy és a folyó megadta magát a viharnak. A hóvihar tombolt a völgyben és a folyó bősz hullámokat hányt. Egy kislány keveredett az erdő sűrűjébe. Nem eltévedt, hanem felfedezőútra indult, ahogy a gyerekek szoktak. A gyermek jelenlétében a szél elcsendesedett. A hajnali jeges csöndben hatalmas, lazacvörös sugár sütött át a felhőkön és a fehér havon táncolt, mígnem karosszéket formált a fény.
A kislány lefeküdt a frissen hullott hóba és hóangyalt készített, a karosszék láttán azonban kalapáló szívvel megállt a mozdulat közben. Álmában sem gondolta volna, hogy egyszer megláthatja a hatalmas lazacvörös karosszéket. Némán állt, lenyűgözte az előtte megjelent szépség.
Minden gyerek megismeri a lazacvörös karosszék történetét: az emberek szüntelenül igyekeznek a nyomára bukkanni. Mindenki abban reménykedik, az Égi Szolga egy nap felfedi előtte a titkot azért, hogy befogadhassa a szeretetet. Ez az ajándékok ajándéka, bár nem mindenki éri el.
- Ó, eljött a lazacvörös karosszék - szólt a folyó a völgyhöz.
- Csss- mondta a völgy. - Egy kislány...
Csak a tél volt képes rábírni ezt a két hatalmas erőt a beszédre. Nyáron tilos volt megszólalniuk, hiszen mindenütt emberek jártak és meghallották volna őket. A folyó és a völgy réges - rég megfogadta, hogy csendben lesz, így megtarthatták a lazacvörös karosszék isteni titkát.
- Senki sincs itt - mondta a folyó. - Mindig hangokat hallasz.
- Css - mondta ismét a völgy.
- Azt akartam mondani, hogy igazságtalanság, hogy én vigyázok a karosszékre, de sosem láthatom - szólt a folyó.
A völgy felsóhajtott.
_ Van, akinek elég, ha lehunyja a szemét, és látja. Másoknak hegyeket kell megmászniuk érte. A lazacvörös karosszék üzenete nem nekünk szól.
A kislány hallotta mindezt, és izgatott lett. Látta a titokzatos lazacvörös karosszéket. Ezt el kell mondania mindenkinek a falujában.
- Ismerem a titkot! - kiáltotta.
A folyó megduzzadt és utánanyúlt, de a magas hegyoldalon nem érte el őt.
- Ez a gyermek megtudhatta - igyekezett megnyugtatni őt az Égi Szolga. - A lazacvörös karosszék neki tűnt fel. Eljött az ő ideje - suttogta.
A völgy és a folyó meghajlottak az Égi Szolga jelenléte előtt.
A kislány sarkon fordult és futott, ahogy csak a lába bírta. Már nem kételkedett, hiszen a titok neki rendeltetett.
- Sose kételkedj az útban, amelyre az égiek bölcsessége visz - mondogatta neki mindig a nagymamája.
A falu idősei számára azonban, fájdalom, még nem jött el az idő, hogy megismerjék a lazacvörös karosszék bölcsességét. A kislány pedig kimerülten roskadt össze, mert órákon át igyekezett meggyőzni az időseket, hogy mennyire egyszerű a lazacvörös karosszék nyomára bukkanni. Ők persze nem hittek neki.
A sötétben a karosszék újra feltűnt előtte, ő pedig felmászott rá. Itt volt az ideje. És talán minden úgy történt, ahogy történnie kellett, hiszen saját utunkon, a saját időnkben mindannyian rátalálunk a lazacvörös karosszékre.
Az első benyomások: Ne forgácsold szét az energiádat azzal, hogy másokat próbálsz meggyőzni az utadról vagy az álmaidról. Néha olyan emberek jóváhagyására vágyunk, akik elítélnek bennünket. Ne foglalkozz vele!
Fogalmazd meg a szándékaidat erre a hétre! Az önbecsülés eléréséhez meg kell tapasztalnunk mindazt, amit fontosnak tartunk. Néha azonban olyan nagy szükségünk van mások elismerésére, hogy anélkül eredményeink jelentőségüket vesztik. Ez a hét arról szól, hogy teszünk valamit csak magunkért, csak a szórakozás kedvéért, hogy azt éreznénk, beszélnünk kell róla valakinek.