Hétfő

A zöld makk meséje

Üdvözlöm önöket! Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: én vagyok a pompás zöld makk, aki Kelly, a zöld sárkány meséjében szerepelt. Eredetileg szöveges szerepet kaptam ugyan, de a legjobb jelenetemet végül kivágták a filmből. Szeretném elmesélni, mi is történt valójában.

Azt mondták, arról fog szólni a film, hogy egy makk hogyan teremt barátságot az erdő két teremtménye között. Megtiszteltetés volt, hogy felajánlották a szerepet. A mókus és a sárkány azonban úgy gondolta, az ő szerepük nem elég jelentős és vitatkozni kezdtek. Kész rémálom volt. annyira feszült lettem, hogy lefogytam és aztán ezért kezdtek el panaszkodni, mert nem vagyok elég gömbölyű.

A következő történt. Napoztam, és éppen hogy csak leestem a fáról és át akartam fordulni a másik oldalamra, amikor a sárkány rálépett a kupacsomra (még látszik az a sápadt folt azon az oldalon, ahol végül nem ért nap). Azt mondta, sztárt csinál belőle. Azt mondta, bevisz a mesébe és a nevem a plakáton a cím fölött fog szerepelni. Megkérdezte, érdekelne - e a lehetőség. Hogy érdekelne - e? Még jó, az nem is kérdés!

Hazudott. A mese végül róla szólt és a mókusról és arról, hogy mindketten milyen hangosak. Rendkívül kínos, hogy hagytam, hogy így kihasználjanak, de ez nem az én hibám volt, mert a sárkány ígéretet tett, amit aztán nem tartott be.

A főszerep a mesében óriási lehetőség volt, én pedig nem tudtam ellenállni neki. Tulajdonképpen nem is lepett meg különösebben, amikor a sárkány megkeresett, éppen felterjesztettek az Év Makkja díjra, ami nálunk, otthon komoly elismerés. Az, hogy végül statiszta lettem, tönkretette a karrieremet. Szerepek tucatjait kaphattam volna meg, de feltűnésem a Kelly, a zöld sárkányban (már a cím említésétől is felmegy bennem a pumpa!), a karrierem végét jelentette.

Akkoriban azt hittem, mindannyian megcsináljuk a szerencsénket, a sárkány és a mókus forgatókönyvíróként, én pedig sztárként. Később azt hallottam, a film bukása után a sárkány és a mókus szóba sem álltak egymással. De nekem egészen jól alakult az életem. Mindennap mókusok százai állnak sorba, hogy egy pillantást vethessenek tökéletes alakomra. A múzeum gondnoka nagyon figyelmes volt, amikor a sápadt oldalammal lefelé tett a vitrinbe.

A sárkánnyal nem beszéltem azóta, de úgy hallottam, hazaköltözött. A mókussal szintén nem. Féltékeny volt a tehetségemre, én pedig nem hívtam vissza, amikor keresett, úgyhogy nem tudom, mi lett vele.

Egyszerűen imádok nagyvárosban élni. Képtelen voltam visszamenni a kulturálisan elmaradott erdőlakók közé. A családom végül elfogadta, amit csinálok. Eleinte úgy érezték, milyen erkölcstelen, hogy az a munkám, hogy közszemlére teszem magam egy múzeumban, de nekik semmi érzékük a szórakoztatóiparhoz.

Én jelentkeztem erre a munkára. Ezt akartam. Senki sem csinált áldozatot belőlem, az ország legnagyobb makkjaként nagyon is elégedett vagyok ebben a múzeumban. Ez a munka megtiszteltetés. Szóval nem akarom, hogy bárki is sajnálkozzon a jó öreg makk felett. Jól vagyok, köszönöm szépen.

Az első benyomások: A makk ironikus megtestesítője annak a személynek, aki folyamatosan a saját korlátai létjogosultságát bizonyítja. Saját hiedelmeinek az áldozata és kezdettől fogva nem követi a szívét. Te hallgass a szívedre, amikor tudod valamiről, hogy nem igaz.

Fogalmazd meg a szándékaidat erre a hétre! Lépj hátra párat és nézd meg hol léptél le a saját utadról. Belementél valamibe, amiről tudod, hogy nem helyes? Ezen a héten engedd meg, hogy a szíved is támogasson a felelősségvállalásban. Tűzd ki célul, hogy őszintén kimondod, amit a szíved mélyén igaznak hiszel.